A király visszatért, egyáltalán elment valaha…? – PROMO interjú

Az Alive at Night (alive-at-night.com) által készített interjú fordítását olvashatjátok az alábbiakban:

Régi motoros hardcore rajongók állítják, a forradalmár Promo hihetetlen tetteket vitt véghez a mozgalom keretében. Mint a közösség igazi harcosa, Promo az egyik olyan legenda, aki felelős a műfaj elterjedéséért és fejlődéséért.

A minőség, kreativitás és kísérletezés mellett kiállva, Promo évek óta magasan tartja a mércét, habár nem volt mindig könnyű az út. Én Promót tartom az egyik legszerényebb és legérdekesebb producernek a hardcore-on belül, így mikor eljött az idő számára, hogy kiadja albumát, az ‘Authentic,’ -et, muszáj volt kapnom egy darabot az elméjéből! Olvassatok tovább, és tudjatok meg többet Promo „nincs túlgondolás” -szabályáról az ‘Authentic,’ -kel kapcsolatban, a kiadójáról, a The Third Movementről és a vidékre visszaköltözéséről!

Hé, Promo, üdv újra az AAN-on! Hogy vagy ezen a kellemes (na jó, felhős) napon?
Jól vagyok, köszi! Volt pár zűrös hét, most jól esik egy kis lazulás.

Először is, gratulálok albumod, az ‘Authentic’ megjelenéséhez! Milyen érzés útjára engedni a kicsikédet?
Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy végre kint van. Mindig mély és személyes folyamat kiadni egy albumot, de a végén jutalomként remek visszajelzéseket kaptam. Szóval ja, ideje átadni a világnak, hogy lássuk, mit gondoltok róla!

Elmagyaráznád, honnan jött az album címe?
Az album címe leginkább rám vonatkozik. Akkor választottam, amikor épphogy elkezdtem dolgozni rajta; többé kevésbé arra emlékeztet, hogy maradjak hű ahhoz, amiben hiszek, mikor zenét írok. Az elmúlt pár évben sokat küzdöttem a digitálisra való átállással és mindazzal a nyomással, ami a social média részről jött, beleértve a véleményeket is. Az ‘Authentic,’ -nél vissza akartam térni a tiszta Promo-hangzáshoz, és olyan albumot készíteni, amiben ilyen „Basszátok meg” -hangnemre kapcsolok. Elzártam magam a külvilágtól, és tettem, amit tettem, kompromisszumok nélkül.

Azt mondod: „a király visszatért”. Valójában el sem ment, igaz?
Hahaha, ezt a dizájnerek találták ki. A legtöbben nem hiszik, de meglehetősen szerény srác vagyok. Bár ugyanakkor tudtam, hogy pár embert felbosszantok ezzel, így gondoltam, szórakoztató lenne használni. Azt hiszem, örök lázadó vagyok, haha!

Nem idegen dolog tőled, albumokat kiadni, mégis miben volt más az ‘Authentic’ folyamata a korábbi munkáidétól?
Más volt az biztos. Először is néhány hónap alatt elkészült, olyan inspiráció szállt meg, hogy tudtam, megtehetek bármit, amit akarok. Továbbá az ‘Authentic’ még csak a második egylemezes (hardcore) albumom. A ‘Last Men Standing’ volt az első egy CD-s, ellentétben a többi dupla CD-sel, amin kb. 30 szám van. Szándékosan választottam egylemezes albumot már előre, hogy nagyobb hatása legyen, és csak a legjobb zenék kerültek rá. Csináltam vagy 25-30 számot, de úgy döntöttem, csak 18-at adok ki. Szerintem ebben a formában a hallgatók könnyebben megértik az albumot, nagyobb a számok közötti változatosság.

Gyorsan belehallgattam az albumba, és micsoda változatosság! Mesélnél róla, milyen hangzásokat céloztál meg?
A legfontosabb célom az albummal az volt, hogy próbáljak visszahozni érzelmet a hardcore-ba. A hardcore nagyon lényegre törő (mondhatni unalmas) formula lett, minden megjósolható. Hideggé és statikussá vált, ami szerintem szégyen, hiszen mindannyian olyan keményen dolgoztunk ez elmúlt években, hogy változatossá tegyük, most meg mind ugyanúgy hangzik. Azt mondanám, küldetésem megtalálni a ‘libabőr’-érzést, amiért annak idején beleszerettem a hardcore-ba. Erre a dallamok a legmegfelelőbbek, szóval úgy döntöttem, félreteszem a kísérletezős kényszert, ami lehet összezavarja a hallgatókat. Ismét sztorikat akartam elmondani a zenémmel, nem pedig csupán a leghatásosabb DJ-cuccokkal alkotni valamit a táncparkettre.

Az albumon viszonylag sok szám (sok hardcore-rajongó annak titulálná) ‘alacsony’ BPM-ű. Milyen volt nem túl magas tempójú, de kemény zenét készíteni?
Tudtam, hogy az alacsonyabb tempó sokkal szembeötlőbb a manapság népszerűvel, de amúgy természetesen jött az egész. Ha alacsonyabb a tempó, sokkal több zenét tehetsz két kick dob közé, ahogy az a hardstyle esetében látható. Akik ismerik a többi lemezemet, tudják, hogy máskor is készítettem alacsony tempójú zenéket. Például a ‘The Promo Files’ szintén olyan 150 BPM körül mozog.

Mikor már majdnem befejeztem az albumot, akkor vettem észre, hogy milyen sok zene „lassú”, de aztán persze átkapcsoltam a „Basszátok meg” -módba, és így hagytam. Az volt a cél, hogy 100%-ban egységes legyen az album, nem túlgondolt, nem beszabályozott. Nem az -ahogy ti nevezitek- hagyományos hardcore-t próbálom visszahozni, de annak lényegét igen, legalábbis amit számomra jelent. A hardcore elvesztette a lelkét a folyamatos engedmények során, hogy ütős legyen… Több B-oldalra van szükség megint!

Hogy képvisel téged, mint művészt, az ‘Authentic’?
Remélem, az emberek ismét meghallják az igazi Promo-hangzást, egy kis 2017-es csavarral. Ahogy említettem, próbáltam hű maradni magamhoz, mert ezt jelenti számomra az ‘Authentic’. Ezt és persze a klasszikus régi dolgokat; ez magyarázat a borítóra és persze a hangzásra is.

Melyik szám elkészítése tartott a legtovább?
Talán a “The King Stay The King.” Már demóként megcsináltam a legutóbbi albumon, az ’Analog Mind In A Digital World’ -ön, de valamiért sosem fejeztem be. Amikor jött ez az egész “a király visszatért” szlogen, így illett az album történetébe. A részletek is sokatmondóak: “is it about you, or about the work?” (“rólad szól, vagy a munkádról?”) Ez az idézet tökéletesen passzol néhány ember social médián tolt baromságaira. Azért készítünk zenét, hogy híresek legyünk, vagy ténylegesen hozzá akarunk járulni valamivel a zenéhez? Mit csinálunk a zenével, amelyért most már 25 éve küzdünk? A sakkjátékos utalás is briliáns szerintem; a fiatal kölyök próbál megtanulni sakkozni, az idősebb fickó pedig elmagyarázza, hogy is működik a játék. Ez maga a hardcore közösség metaforája!

Az album első 100 vásárlója kapott egy-egy Authentic-bélyeget is. Hogy intézted ezt el?
Gondolkodtunk, milyen kis extrát adhatnánk az albumhoz, amíg valaki a neten azt írta: “nyomtassatok saját bélyeget!” Először elég bonyolultan hangzott, de Hollandiában van ilyen szolgáltatás, kinyomtathatod hivatalos bélyegként a saját művészi munkádat. Így jó sok pénzt el is költöttünk ezekre a bélyegekre, hogy valami ütőset kapjanak a legnagyobb rajongók, akik előrendelték az albumot.

Őrületes volt látni, mennyire akarják az emberek a bélyeget, haha, de teljesen megértem, hogy egy gyűjtői darab, mint ez is, sokkal különlegesebbé teszi. Először minden megrendeléshez akartam bélyeget küldeni, de aztán megtudtam mennyibe kerülne, és töröltük ezt a tervet, haha!

A címadó szám nagyon őrült és pokolian király. Mesélnél erről az óriási szám mögött álló folyamatról?
Azt hiszem, azért lett őrült, mert szinte saját magát írta meg a zene. Ha nincs terved, milyen hangzást is akarsz, akkor kapod a legérdekesebb eredményt. Persze néha nem végződik jól, de legalább más.

Próbáltam készíteni valami sokkal ’maibbat’, de régi, torzítós vibrálással. A részek magukért beszélnek; a kedvencem ez: “I ain’t saying I’m superhuman, I still bleed. Food, water, pussy, oxygen… Things that I still need!” („Nem vagyok emberfeletti, hisz vérzem. Kaja, pia, pina, oxigén… Ezek még kellenek!”) Szétröhögöm magam, valahányszor meghallom ezt a részt, de ugyanakkor illik az egész királyos témába.

Elég is ennyi az albumról. 2017 általánosságban nagyon újító év számodra. Végigvezetnéd az olvasókat az idei személyes és karrier állomásokon?
2017 elején úgy döntöttem, lesz pár változás a kiadómnál, a The Third Movementnél. Miután 10 éven keresztül aktívan keresgéltünk új tehetségeket, úgy döntöttünk, lehúzzuk a redőnyt, és csak azokra a művészekre fókuszálunk, akik már nálunk vannak. 2015-2016-ban már tudtam, hogy kiadni egy lemezt már nem elég, hogy előrébb tudjanak lépni, muszáj teljes figyelmet ezekre a művészekre fordítani.  Az az ötletünk, hogy kevesebb előadónk lesz, akik több figyelmet kapnak.

Persze aláírtunk néhány új és már megalapozott névvel, hogy erősítsük a csapatunkat; például Ditherrel. Évek óta erősen vallom, hogy azon kell dolgoznunk, ingyenesen adjunk ki zenét, és meg kell találnunk a fogyasztó és a zene közötti üzletmodellt. Ha megnézel nagyobb kiadókat, jól látszik, hogy pontosan ez történik most; tehát arra fókuszálunk, hogy a streamelés felé mozduljunk inkább, ahelyett, hogy azon gondolkoznánk, hogy adjunk el több letöltést.

Magánéletileg, most költöztem vissza a városból vidékre, ahol felnőttem. A gyermekeink miatt hoztuk ezt a döntést, így egy király helyen tudnak felnőni, ugyanakkor én is sokkal jobban érzem itt magam. Valahányszor kimegyek a kertbe, olyan, mintha nyaralnék, haha. Meg aztán nagyon közel van az Ijsselmeer, így ismét elkezdtem szörfözni. Mielőtt a zene meg a nők az életembe léptek, gyakran csináltam; imádom a tavat durva időben, és ez nagyon hiányzott.

A Thunderdome és a korai rave mozgalmak újjáéledése nagyon is valódi. Milyen szereped van szerinted ebben a fejlődésben?
Szerintem mindenki tudja, hogy nagyon kötődöm a Thunderdome-hoz. Szerencsés voltam, hogy művészként abban a közegben nőttem fel, és mindig kész vagyok segíteni, ha szükséges. Tavaly megkértek, készítsem el a saját Thunderdome-dzsekimet és a CD válogatást, ami óriási megtiszteltetés, és az utóbbi években végig Francois Maas segített, aki remek munkát végzett a Thunderdome szellemének újjáélesztésével. Szerintem sokan most már úgy látnak, mint az egyik Wizard nagykövetet. Az októberi eseményre még jelenleg is dolgozom az intrókon és a show hangzásán. Karrierem egy újabb fejezete és nagy kihívás!

Izgatott vagy az októberi Thunderdome miatt?
Azóta izgatott vagyok, hogy megvolt a saját “25 Years Of Hardcore” bemutatóm a nagyszínpadon és együtt játszottam Catscannel és D-Passionnel az Early/Millennium részen. Természetesen nagyon izgalmas, hogy a show egy részéért én vagyok a felelős. Nagyon jó érzés, hogy részt vehetek a Thunderdome-on, mind a színpadon, mind pedig mögötte.

Mielőtt befejeznénk az interjút, mondanál valamit búcsúzóul az olvasóknak?
Először is, nagy köszönet mindenkinek, aki már megvette az albumomat, a támogatásért! Remélem, október 28-án találkozunk!

Végezetül, mit reggelizett ma a „király”?
Palacsintát! A gyerekeimnek sütöttem az este, és a maradékot mindig reggelire esszük meg. Nincs gyorsabb módja kivarázsolni őket az ágyból, hahaha!

Óriási köszönet a királynak az interjúért! Csapatunk nevében is gratulálok az ‘Authentic’ megjelenéséhez! Akiknek még nem lenne meg az album, letölthetik vagy hallgathatják Spotifyon. Akik pedig naprakészek akarnak maradni Promo tevékenységéből, kövessék őt a lenti linkeken!

FACEBOOK  |   INSTAGRAM   |   SPOTIFY

 

 

Ha tetszett, oszd meg a hírt vagy like-old!
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •   
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.